Takarítás közben kezembe akadt egy füzet. Belelapoztam. Azt hiszem, egy karácsonyi szentmisén jegyzeteltem.
" Isten átlépte a határt és emberré lett, nekünk is át kell lépnünk valamit...
...belénk álmodott valamit...
...egy mosoly, ami elő akar törni, egy dallam, ami meg akar szólalni, egy gyermek, aki meg akar születni...
Táncoljunk...táncoljunk együtt a hópelyhekkel...
A gyermek nem szab feltételeket, egyszerűen csak szeret..az Isten abban a pici gyerekben feltétel nélkül szeret minket.
Egy nap, egy órára megérezzük, miért is lettünk teremtve: hogy szeressünk és szeretve legyünk.
A Jóisten csodálkozó és szeretettel teli szemmel néz rád és gyönyörködik benned...a füledbe súgja: jó hogy vagy, szeretlek.
Ott van benned az örök mosoly, amit az Isten mosolygott beléd; ott van benned az a szeretet, amit az Isten szeretett beléd; az örök béke, amit az Isten álmodott beléd..."
Nincsenek véletlenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése