Ajándék

A Barka Blogban már elsütöttem az összes új ékszeremet, úgyhogy itt nem is ismételem magam :)

Az egyetlen, amit mégis megmutatok, az egy szett, amit ajándékba készítettem. Van egy lány, akit nem is ismerek. Ő se ismer engem, mégis segített nekem, mert egy közös ismerősünk megkérte rá. Ráadásul még azt se engedte meg, hogy kifizessem neki azt a sok munkaórát, amit az ügyeim intézésével töltött. Így gondoltam, legalább készítek neki valamit. Ez lett belőle. Remélem, szeretni fogja...

Ne hisztizz!

"...maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: ,,Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim." Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, s egyél." Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád." Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig."

1Kir 19, 4-8

Illés próféta azért kezdett el hisztizni (hiszen még visszafeküdt egyszer :), mert túl hamar elfelejtette, mennyi jót tett vele az Isten. Megijedt, hogy mi lesz vele, mert ez a Jezabel királyné csúnyákat mondott rá...inkább meg akart halni. Nekünk nem szabad ezt tennünk. Nem hisztizhetünk előre például azért, hogy mindjárt vége a nyári szünetnek. Nekünk azt kell néznünk, hogy milyen sok időnk van még. Használjuk ki, gyűjtsünk szép emlékeket! Töltekezzünk előre az őszre, amikor majd újult erővel kell helytállnunk a munkában, az iskolában. Ne engedjük, hogy elrepüljön a fejünk felett az idő, éljük tudatosan az életünket. Keljünk fel, együnk és aztán annak erejével induljunk a hegyhez.

Erről a történetről már régebben is beszélgettünk. Volt (és még lesz is :) olyan időszakom, amikor nagyon kimerült/nyűgös/hisztis voltam. Akkor tanácsolta, hogy ilyenkor enni/inni/aludni/szerelmeskedni kell. Hiszen ugyanúgy/ugyanazért hisztizünk, mint a kisbabák. Nem kapunk meg valamit, amire szükségünk van, ergo jön a hiszti. Amint megvan a hiányzó dolog, rendeződik a helyzet. Ilyen egyszerű. Elméletben. Mondjuk szerintem néha nem, de azért próbálkozni kell :)

Azóta szállóige itthon: Egyél!

Már háromszor...

...láttam a Szűzanyát.

Az normális, hogy mióta megtudtam, hogy tegnap Loyolai Szent Ignác ünnepe volt, ez a mondat jár a fejemben? És közben ezt látom magam előtt??

Szerintem biztos nem. Mindenesetre újra meg kellene néznem ezt a filmet. A többi mind hiábavalóság ;)