Otthon

Sokak számára az otthon a béke szigete, az a hely, ahol nyugtot lel a szív, ahol önmaga lehet, mert nem kell megjátszani semmit.

Ez nálunk nem így van.

Mivel nincs munkám, itthon vagyok.
De ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit... könyvet írok és tanfolyamra járok. A leadási határidő a nyakamon van, a vizsgák pedig szinte a küszöbön állnak.

A többiek mégis azt hiszik, hogy nem csinálok egész nap semmit. Ha hazajönnek és még nincs kész a vacsora vagy nincs elmosogatva, esetleg egy kicsit kupi van, akkor csak szánakozva néznek rám, hogy még erre sem vagyok képes. A rosszabbik eset, mikor a fejemhez is vágják, hogy én itthon vagyok egész nap, nincsen semmi dolgom, hogyhogy még nem vagyok készen. Mint ma.

Jó dolog, ha az embernek családja van... tényleg. És nem akarom őket bántani...
Tudom, hogy szűkösen vagyunk. Azt is tudom, hogy a békés együttélés miatt tudnunk kell kompromisszumokat kötni.
Csakhogy nem szeretnék mindig én lenni a megalkuvó fél...

Általában örömre tudom fordítani a rossz dolgokat az életemben. De most nem megy. Nem tudom, hogy mit kéne tennem...