...ma született a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus...
2013. december 25., szerda
2013. december 22., vasárnap
Keksz
A keksz...majdnem olyan jó, mint a csokoládé :D
Nagyon jó csinálni is, főleg, mikor már olyan fáradtak vagyunk, hogy csendéletet hagyunk a pulton, hogy vidáman ébredjenek a többiek...
Meg az is nagyon jó, amikor mások csinálják és nekünk csak élvezni kell :D Amikor van kerek, meg szögletes, töltött, töltetlen, édes és sós...
...és választasz hozzá egy bögre forró csokoládét, leülsz a gyertya mellé és élvezed a másik ember társaságát :D
Aztán persze sétálsz egy nagyot, mert mindezt le is kell mozogni... (főleg a macaront, ugye Zsuzsa?)
Nagyon jó csinálni is, főleg, mikor már olyan fáradtak vagyunk, hogy csendéletet hagyunk a pulton, hogy vidáman ébredjenek a többiek...
Meg az is nagyon jó, amikor mások csinálják és nekünk csak élvezni kell :D Amikor van kerek, meg szögletes, töltött, töltetlen, édes és sós...
...és választasz hozzá egy bögre forró csokoládét, leülsz a gyertya mellé és élvezed a másik ember társaságát :D
Aztán persze sétálsz egy nagyot, mert mindezt le is kell mozogni... (főleg a macaront, ugye Zsuzsa?)
2013. december 20., péntek
Maga ad nektek jelet...
"10Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: 11„Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” 12De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” 13Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? 14Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el."
Iz 7, 10-14
Hányszor, de hányszor...
"...De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszantűrő és végtelenül jó..."
Neh 9, 17
Iz 7, 10-14
Hányszor, de hányszor...
"...De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszantűrő és végtelenül jó..."
Neh 9, 17
2013. december 19., csütörtök
Reggeli
A hajnali misék után reggelit adunk a gyerekeknek és játszunk, míg iskolában nem kell menniük.
Ma reggel négy órakor arra riadtam fel, hogy nem állítottam be az ébresztőórát, pedig megint én viszem a reggelit... a Jóisten gondoskodik... felébresztett engem, nem hagyta, hogy éhen maradjanak a kis lurkók... :D
Már indulniuk kellett volna, amikor megkérdezték, hogy én is jövök-e velük? Azt feleltem, hogy még el kell mosogatnom és össze kell pakolnom, menjenek csak...erre gyorsan összekapkodták a poharakat és segítettek rendet tenni, hogy mégis elkísérhessem őket a suliba...
Ennyi őszinte szeretet és ragaszkodás...meg se érdemlem... ♥
Ma reggel négy órakor arra riadtam fel, hogy nem állítottam be az ébresztőórát, pedig megint én viszem a reggelit... a Jóisten gondoskodik... felébresztett engem, nem hagyta, hogy éhen maradjanak a kis lurkók... :D
Már indulniuk kellett volna, amikor megkérdezték, hogy én is jövök-e velük? Azt feleltem, hogy még el kell mosogatnom és össze kell pakolnom, menjenek csak...erre gyorsan összekapkodták a poharakat és segítettek rendet tenni, hogy mégis elkísérhessem őket a suliba...
Ennyi őszinte szeretet és ragaszkodás...meg se érdemlem... ♥
2013. december 16., hétfő
Rorate caeli...
...ma reggel is ballagtam, nem találkoztam senkivel út közben...de várt az a maroknyi ember, akivel minden reggel együtt ünnepelünk a hajnali misén...sok közülük gyermek, akikkel mise után együtt reggelizünk és játszunk, amíg iskolába nem kísérem őket...szeretnek misére jönni és szeretnek utána együtt lenni is...én meg őket szeretem...teljesen át tudja formálni az embert egy-egy ilyen alkalom...mindig mosolyogva ballagok hazafelé...
2013. december 9., hétfő
2013. december 7., szombat
Ajándék...
...ami tulajdonképpen munkaeszköz :D De ha az én csodás férjem nem túlórázott volna annyit, nagyon sokat kellett volna várnom rá... Így azonban gyakorolhatok, hogy a legjobbak között lehessek.. és ezért persze extra sok masszázs jár neki :D
2013. december 6., péntek
Szeress!
" Sokan jönnek hozzám így: Én mindenkit szeretek! Én mindenkit szeretek! De ha megkérdezem tőle, beszélt-e mostanában a szomszédjával, azt feleli: AZZAL az alkoholistával?? Dehogyis!! De én mindenkit szeretek! Mindenkit! Olyan egyedül vagyok... Miért? Hát mert ki se megyek a házból...AZOK közé?? Nem én! De én mindenkit szeretek! Mindenkit!
Nem kell Ugandába menni azért, hogy segítsünk és szeressük a másikat...csak ki kell lépni az ajtón. Szeretni a szomszédot, a munkatársat vagy akit egyáltalán nem szeretünk."
Nem kell Ugandába menni azért, hogy segítsünk és szeressük a másikat...csak ki kell lépni az ajtón. Szeretni a szomszédot, a munkatársat vagy akit egyáltalán nem szeretünk."
2013. december 2., hétfő
Advent
Várakozás...várakozás a csodára, hogy az Isten emberré lesz értünk. Szeretem. Olyan gyönyörű időszak ez. Hajnalban kelni, hogy az ember roráte misére menjen. Meggyújtani egy gyertyát, majd még egyet és még egyet... Egyre több a fény, egyre közelebb érezzük magunkhoz az Istent és mi is egyre közelebb kerülünk hozzá...
Amikor minden és mindenki arra csábít, hogy rohanjunk, mert még nem vettünk ezt sem és azt sem, nehéz megállni és kiszállni a mókuskerékből... de mégis álljunk meg! Érezzük meg a szeretetet, vegyük észre a rengeteg jóságot, csodát, örömet, ami ránk vár! Figyeljünk oda a többiekre, vegyük emberszámba azokat, akikkel együtt élünk és azokat is, akik mellett nap mint nap elmegyünk, akik minden nap kiszolgálnak minket a boltban, a postán... nyissuk meg a szívünket...
Ne akarjunk mindent azonnal...várakozzunk...hagyjuk magunkat szeretni...és szeressünk!
2013. december 1., vasárnap
Advent első vasárnapján
János atya csak egy levelet hozott mára...
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni…
Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.
Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt.
Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá : Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És – tudjátok – ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el? Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás…
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.
A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:
Jézus Krisztus
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni…
Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.
Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt.
Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá : Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És – tudjátok – ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el? Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás…
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.
A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:
Jézus Krisztus
2013. november 28., csütörtök
Van az úgy...
...hogy mindennel haladni kéne és semmi se megy...
Kötni kéne, írni kéne, főzni kéne, de a tanulnivaló az első, az pedig halomban áll...
Kötni kéne, írni kéne, főzni kéne, de a tanulnivaló az első, az pedig halomban áll...
2013. november 21., csütörtök
Hiányzol, mama...
" Nem csak bekerült a kezdő 11-be, hanem meg is nyerte a mérkőzést! Most ott fenn lógatja a lábát, és szurkol nektek: Hajrá, gyerekek! "
Köszönöm, János atya! ♥
2013. november 19., kedd
Árpádházi Szent Erzsébet
10Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. 11Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. 12Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. 13Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. 14Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.15Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.16Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. 17Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. 18Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. 19Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. 20Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. 21Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, 22és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. 23Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. 24Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. 25Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. 26Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről. 27Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. 28Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri: 29„Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” 30Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. 31Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!
(Péld. 31, 10-31)
A te ajándékod volt, hogy Erzsébet és férje csodálatos szeretettel szerette és buzdította egymást Isten dicsőítésére és szolgálatára, add a házastársaknak, hogy házasságuk ne csak testi, hanem lelki kötelék is legyen, és az Isten iránti és házastársi szeretetüket összhangba hozva együtt menjenek feléd!
(Fohász a Zsolozsmából)
Életéről itt olvashatunk.
A kép innen van.
2013. november 17., vasárnap
2013. november 14., csütörtök
Otthon
Sokak számára az otthon a béke szigete, az a hely, ahol nyugtot lel a szív, ahol önmaga lehet, mert nem kell megjátszani semmit.
Ez nálunk nem így van.
Mivel nincs munkám, itthon vagyok.
De ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit... könyvet írok és tanfolyamra járok. A leadási határidő a nyakamon van, a vizsgák pedig szinte a küszöbön állnak.
A többiek mégis azt hiszik, hogy nem csinálok egész nap semmit. Ha hazajönnek és még nincs kész a vacsora vagy nincs elmosogatva, esetleg egy kicsit kupi van, akkor csak szánakozva néznek rám, hogy még erre sem vagyok képes. A rosszabbik eset, mikor a fejemhez is vágják, hogy én itthon vagyok egész nap, nincsen semmi dolgom, hogyhogy még nem vagyok készen. Mint ma.
Jó dolog, ha az embernek családja van... tényleg. És nem akarom őket bántani...
Tudom, hogy szűkösen vagyunk. Azt is tudom, hogy a békés együttélés miatt tudnunk kell kompromisszumokat kötni.
Csakhogy nem szeretnék mindig én lenni a megalkuvó fél...
Általában örömre tudom fordítani a rossz dolgokat az életemben. De most nem megy. Nem tudom, hogy mit kéne tennem...
Ez nálunk nem így van.
Mivel nincs munkám, itthon vagyok.
De ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit... könyvet írok és tanfolyamra járok. A leadási határidő a nyakamon van, a vizsgák pedig szinte a küszöbön állnak.
A többiek mégis azt hiszik, hogy nem csinálok egész nap semmit. Ha hazajönnek és még nincs kész a vacsora vagy nincs elmosogatva, esetleg egy kicsit kupi van, akkor csak szánakozva néznek rám, hogy még erre sem vagyok képes. A rosszabbik eset, mikor a fejemhez is vágják, hogy én itthon vagyok egész nap, nincsen semmi dolgom, hogyhogy még nem vagyok készen. Mint ma.
Jó dolog, ha az embernek családja van... tényleg. És nem akarom őket bántani...
Tudom, hogy szűkösen vagyunk. Azt is tudom, hogy a békés együttélés miatt tudnunk kell kompromisszumokat kötni.
Csakhogy nem szeretnék mindig én lenni a megalkuvó fél...
Általában örömre tudom fordítani a rossz dolgokat az életemben. De most nem megy. Nem tudom, hogy mit kéne tennem...
2013. november 8., péntek
Zene váratlanul
Nagy kedvenceim a zenés flash mob-ok. Addig, amíg nem leszek részese egynek, álljon itt néhány azok közül, amiken szerettem volna ott lenni...
2013. november 7., csütörtök
A felhők fölött...
Van az úgy, hogy "az élet sz@r dolog.."
Mikor mindennel csúszik az ember...
Mikor nem számíthat a testvérei segítségére...
Olyankor hallgatni kell Patsy-re...
Mikor mindennel csúszik az ember...
Mikor nem számíthat a testvérei segítségére...
Olyankor hallgatni kell Patsy-re...
És pöttyösre kell lakkozni a körmöket :D
2013. november 2., szombat
Isten éltessen, Szívem!
Reményik Sándor: Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
2013. október 30., szerda
Végre itthon
11 traumatológia óra után hazamenni, megvacsorázni és punnyadni... megfizethetetlen élmény.
2013. október 28., hétfő
Jegyzetek
Takarítás közben kezembe akadt egy füzet. Belelapoztam. Azt hiszem, egy karácsonyi szentmisén jegyzeteltem.
" Isten átlépte a határt és emberré lett, nekünk is át kell lépnünk valamit...
...belénk álmodott valamit...
...egy mosoly, ami elő akar törni, egy dallam, ami meg akar szólalni, egy gyermek, aki meg akar születni...
Táncoljunk...táncoljunk együtt a hópelyhekkel...
A gyermek nem szab feltételeket, egyszerűen csak szeret..az Isten abban a pici gyerekben feltétel nélkül szeret minket.
Egy nap, egy órára megérezzük, miért is lettünk teremtve: hogy szeressünk és szeretve legyünk.
A Jóisten csodálkozó és szeretettel teli szemmel néz rád és gyönyörködik benned...a füledbe súgja: jó hogy vagy, szeretlek.
Ott van benned az örök mosoly, amit az Isten mosolygott beléd; ott van benned az a szeretet, amit az Isten szeretett beléd; az örök béke, amit az Isten álmodott beléd..."
Nincsenek véletlenek.
" Isten átlépte a határt és emberré lett, nekünk is át kell lépnünk valamit...
...belénk álmodott valamit...
...egy mosoly, ami elő akar törni, egy dallam, ami meg akar szólalni, egy gyermek, aki meg akar születni...
Táncoljunk...táncoljunk együtt a hópelyhekkel...
A gyermek nem szab feltételeket, egyszerűen csak szeret..az Isten abban a pici gyerekben feltétel nélkül szeret minket.
Egy nap, egy órára megérezzük, miért is lettünk teremtve: hogy szeressünk és szeretve legyünk.
A Jóisten csodálkozó és szeretettel teli szemmel néz rád és gyönyörködik benned...a füledbe súgja: jó hogy vagy, szeretlek.
Ott van benned az örök mosoly, amit az Isten mosolygott beléd; ott van benned az a szeretet, amit az Isten szeretett beléd; az örök béke, amit az Isten álmodott beléd..."
Nincsenek véletlenek.
2013. október 26., szombat
A befejezés
Jó dolog belekezdeni valamibe, de aztán még jobb, ha már kész is van. A legjobb persze az lenne, ha hordhatnám is, de ne kapkodjuk el ezt a csodás napsütéses őszt...
Ilyen volt...
...ilyen lett :D
2013. október 25., péntek
A vacsi
Van az úgy, hogy egy két fársztó nap után az ember csak feküdni akar és kinézni a fejéből... Ma eljutottam erre a pontra, de ezáltal meglett a napi boldogságom is... Íme :D
2013. október 24., csütörtök
Kirándulás
Kirándulni megyünk...nem is emlékszem, mikor húztam fel ezt a bakancsot utoljára...
Nem fotóztam, ez a két kép készült összesen...lett volna mit, csodás természetfotók készülhettek volna, de nem arra volt szükségem...
Az arcomat és a lelkemet melengette a napsugár, cirógatott a szellő... a Jóisten mosolygott ránk, ez egészen biztos...
2013. október 22., kedd
Andrea
Rájöttem arra, hogy a legjobban Andrea Bocelli zenéjére tudok dolgozni... csak úgy repül az idő :D
2013. október 21., hétfő
Csak egy telefon
Gyere már át, mert...
...össze kéne vágni egy kis fát...
...és ebben nem akadályozhat meg minket holmi leeső lánc...
...míg Papa szerel...
...én nézelődök az udvaron...
...meg a kertben...
...de figyelnek a csirkék...
...meg a fák...
...úgyhogy visszamegyek dolgozni :D
2013. október 20., vasárnap
Besüt a nap az ablakon...
2013. október 19., szombat
2013. október 18., péntek
Eső után
Nagyon szeretem az esőt, az az igazság...
És azt is szeretem, mikor vége van...olyankor harapni lehet a tiszta, hideg levegőt...
Mikor bementem reggel a boltba, még esett. Mire hazaértem, ez a látvány fogadott...
És azt is szeretem, mikor vége van...olyankor harapni lehet a tiszta, hideg levegőt...
Mikor bementem reggel a boltba, még esett. Mire hazaértem, ez a látvány fogadott...
Mennyi mindenre képes a természet fél óra alatt... vajon én mennyi mindenre vagyok képes fél óra alatt?
2013. október 17., csütörtök
Öröm az iskolában
Van egy nagyon kedves tanárom... hatalmas tudása van és ezt a tudást nagyon jól adja át. Néha elkeserítjük azzal, hogy semmi aktivitást nem mutatunk az óráin. De aztán összeszedjük magunkat, kérdéseket teszünk fel, válaszolunk az ő kérdéseire... és akkor látszik, ahogy ez az ember kivirul, mosolyog és csillog a szeme, érdekes történeteket szed elő a tarsolyából, viccelődik...
Nagyon jó érzés volt boldoggá tenni őt tegnap... :D
2013. október 15., kedd
Az élet játéka
" - ...Van nekem egyéb gondom is, mint az időjárás. Azt sem tudom, esik-e, vagy süt-e a nap.
Pollyanna ragyogó arccal nézett rá.
- Azt elhiszem, hogy nem tudja, azért figyelmeztettem rá!
- Mi? Micsoda? Hogyan? - Úgy látszott, mintha a Remete nem hinne a füleinek.
- Azt mondtam: azért figyelmeztettem rá, hogy észre vegye, milyen remekül süt a nap. Biztos voltam, hogy örülni fog neki, ha végre-valahára észre veszi!"
" - Jó estét - mondta , kicsit mereven, de barátságosan. - Talán jobb lesz, ha mindjárt megmondom: észrevettem, hogy süt a nap!
Pollyanna vidáman bólogatott.
- Nem kellett megmondania! Láttam én azt anélkül is!
- Ugyan! És miből?
- Hát a szeméből, a mosolyából!"
Részletek Eleanor H. Porter: Az élet játéka c. könyvéből
Pollyanna ragyogó arccal nézett rá.
- Azt elhiszem, hogy nem tudja, azért figyelmeztettem rá!
- Mi? Micsoda? Hogyan? - Úgy látszott, mintha a Remete nem hinne a füleinek.
- Azt mondtam: azért figyelmeztettem rá, hogy észre vegye, milyen remekül süt a nap. Biztos voltam, hogy örülni fog neki, ha végre-valahára észre veszi!"
" - Jó estét - mondta , kicsit mereven, de barátságosan. - Talán jobb lesz, ha mindjárt megmondom: észrevettem, hogy süt a nap!
Pollyanna vidáman bólogatott.
- Nem kellett megmondania! Láttam én azt anélkül is!
- Ugyan! És miből?
- Hát a szeméből, a mosolyából!"
Részletek Eleanor H. Porter: Az élet játéka c. könyvéből
2013. október 14., hétfő
Gyönyörű vasárnap
Azt hallottam a templomban vasárnap, hogy nem szabad folyton csak panaszkodni. A panaszkodó ember nem csak a saját életét keseríti meg, hanem másokét is. Legyünk hálásak, mint az az egy leprás, aki visszatért Jézushoz és megköszönte a csodát...az az egy...az idegen...*
Nem kell messzire menni egy kis csodáért...én csak sétáltam egyet a ház körül. Hát nem gyönyörű..?
* Evangélium itt
Nem kell messzire menni egy kis csodáért...én csak sétáltam egyet a ház körül. Hát nem gyönyörű..?
Hogy mikre képes a természet... :D
* Evangélium itt
Elmerültem, de felbukkanok
Az elmúlt időszakban elmerültem az önsajnálatban, csak a nehézséget láttam mindenben. Változtatnom kell, ezt éreztem eddig is.
Egy tegnapi beszélgetés ráébresztett, hogy nem zárkózhatok be, nem bújhatok el, mert életvidám vagyok... Nem tudom, hogy életvidámságom miféle maradékát találtad meg, barátom, de köszönet érte!
Elindítottál egy úton, amin keresem a szépet, a jót, a csodát. Ha legközelebb elveszni látszanék, csak visszanézem, mi minden történt, mi mindenért lehetek hálás, mennyi csoda van körülöttem nap mint nap, és mennyi minden vár még..!
Egy tegnapi beszélgetés ráébresztett, hogy nem zárkózhatok be, nem bújhatok el, mert életvidám vagyok... Nem tudom, hogy életvidámságom miféle maradékát találtad meg, barátom, de köszönet érte!
Elindítottál egy úton, amin keresem a szépet, a jót, a csodát. Ha legközelebb elveszni látszanék, csak visszanézem, mi minden történt, mi mindenért lehetek hálás, mennyi csoda van körülöttem nap mint nap, és mennyi minden vár még..!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)