Így szeretünk mi

J: Jóllaktam! (Miután megevett 6 szelet kalácsot, sonkával, kolbásszal, retekkel, tormával...)

B: Szeretlek.
J: Tudom.
B: Honnan?
J: Adsz enni.
B: Akkor neked a kaja a szeretetnyelved?
J: Aha :)

János szaval

Út közben, az autóban.

"...hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét..."

Nagyon romantikus, nem? Akkor mégis miért az alábbi képet vizualizáltam??

Kell egy kis áramszünet...

...időnként mindenkinek :)

Nem tudom, hogy végül miért is kezdtünk el kabaréjeleneteket nézni szombat este, de az tény, hogy a vége felé már a könnyeim folytak a nevetéstől.

A kedvencem ez a Mozart-paródia.

Na meg itt van a drága Bubukám is...

Szerintem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyesmire vetemedtünk...még jó, hogy a YouTube-on minden fönt van ;)

Jókait olvasok

A képet János választotta, szerinte abszolút találó... :)

"...amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a sorsa alávalóbb legyen egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit szidnak; szamár, akit megnyergelnek; papagáj, akinek fecsegni kell, és selyembogár, akiből fonalat húznak. A legjobb asszony is olyan, mint a harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor elhagyja."

(Jókai Mór: Egy az Isten)

Shopping

Szóval...szerintem sose fizettem még ilyen keveset a barkában... János azt mondta, most kéne megfogadnom, hogy ennél többet sose költök... :D

Szívem!

Pucolnál egy kis krumplit? :D

Wot

Azt hiszem, ezért jó hagyni a fiúkat a játékaikkal játszani...tegnap este hallottam:

"halaliteso": Hát ez meg rám lőtt, he...mi ez az ellenséges hozzáállás??
Kisfia a háttérből: Na gyeje, te johadék..!

72

Még csak most jöttél, de már nem is vagy itt... nagyon hiányzol, de köszönöm ezt a számot, mostantól rád fog emlékeztetni... siess haza ♥

Nőnapra kaptam...

 

...ezt a csodát :D

Aztán elolvastam Ferenc pápa Twitter-üzenetét:

"A keresztény házasok kihívása: mindig együtt lenni, mindig szeretni tudni egymást és elérni, hogy a szeretet növekedjék."

Nos, ezzel abszolút elérte...és azt mondta: "Nem tökéletes, a tökéletlenségétől lesz szép. Ahogyan mi is."

♥

TúróRudi

Nagyon szeretem :D És mióta ilyen idióta feliratokat raknak rá...köszi anya, hogy ma is hoztatok :D

"Az biztos, hogy előbb leszek birodalmilépegető, mint balatonátúszó..."

Lefekvéskor...

J: Jó éjt!
B: Jó éjt! Most pedig jön az a pillanat, amikor szeretetünk jeléül jól hátat fordítunk egymásnak... :)
J: Szerintem a kapcsolatunk már eljutott arra a szintre, hogy fel merjük vállalni azt, hogy nagyon jó hogy itt vagy és a karjaimban fekszel...de azért ez rohadtul kényelmetlen :D

♥

Isten éltessen, Szívem!

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'

S az örök napsugárban reszketett 

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld, 

És keserűn kelt ajkán a "miért", 

Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni, 

Neked szőtték e színes porhüvelyt: 

Pici kezeket, pici lábakat;

És most hiába, le kell szállanod, 

Öröktől fogva te vagy kiszemelve, 

Hogy e testet betöltsd,

Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;

Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? 

Mit vétettem, hogy le kell szállanom, 

S elhagynom búsan és reménytelen 

Az angyalokat, testvéreimet?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom, 

S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? 

Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, 

S láng, mely üveg alól is égig ér: 

Mit vétettem, hogy bezársz engemet 

Kehelybe, amely megrozsdásodik,

S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég! 

A törvény ellen nincsen lázadás! 

Ha milliók mentek panasztalan, 

Talán te légy kivétel?

Mint a fiókát az atyamadár: 

Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,

S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. 

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: "Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még; 

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, 

Szerettük egymást véghetetlenül, 

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, 

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." 

S felelt az Úr:

"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."