A hajnali misék után reggelit adunk a gyerekeknek és játszunk, míg iskolában nem kell menniük.
Ma reggel négy órakor arra riadtam fel, hogy nem állítottam be az ébresztőórát, pedig megint én viszem a reggelit... a Jóisten gondoskodik... felébresztett engem, nem hagyta, hogy éhen maradjanak a kis lurkók... :D
Már indulniuk kellett volna, amikor megkérdezték, hogy én is jövök-e velük? Azt feleltem, hogy még el kell mosogatnom és össze kell pakolnom, menjenek csak...erre gyorsan összekapkodták a poharakat és segítettek rendet tenni, hogy mégis elkísérhessem őket a suliba...
Ennyi őszinte szeretet és ragaszkodás...meg se érdemlem... ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése