Vénusz

Ma rájöttem, hogy én is hasonlítok Vénuszra... No persze nem a milóira, hanem a willendorfira, de ez a lényegen szerintem nem változtat :D

Kép innen.

Így szeretünk mi

J: Jóllaktam! (Miután megevett 6 szelet kalácsot, sonkával, kolbásszal, retekkel, tormával...)

B: Szeretlek.
J: Tudom.
B: Honnan?
J: Adsz enni.
B: Akkor neked a kaja a szeretetnyelved?
J: Aha :)

Ő

Az Úr harcol majd értetek. (Kiv 14,14)

Néha úgy érzem, elég. Feladom. Kicsi vagyok. Nem bírok ennyit. És a végén mindig kiderül, hogy nem csak ennyit, hanem még sokkal többet is. De nem egyedül. Ezt nem szabad(na) elfelejtenem.

Nooormális??

Valószínűleg ez minden nőben ott lapul, legfeljebb nem tud róla :) De én például nem gondoltam, hogy olyan dolgok miatt nem fogok tudni aludni, hogy milyen színeket használjunk a régi bútorok felújításához, hova rakjuk a tűzhelyt, villany legyen vagy gáz, kell-e az emeletre kályha... :D

De olyan jó, mikor minden elkezd összeállni!

Lesz cuki madárkás csempe a fürdőbe.

Meg cementlapos a konyhába.

Lesz majd vagányan lerakott járólap.

Sk étkezőasztal (már elkezdtük)

Sk kabátakasztó (raklap már van)

Képtartó (alapanyag van, a képeket készítgetjük)

És a színek...mondjuk ezek :)

És nem bírom abbahagyni. Folyamatosan gyűjtöm az ötleteket a Pinteresten, listákat írok, tervezek, fejben pakolok...szerintem ez már kóros...de nagyon élvezem :)

János szaval

Út közben, az autóban.

"...hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét..."

Nagyon romantikus, nem? Akkor mégis miért az alábbi képet vizualizáltam??

Pozsgások

Most, hogy a felújításon töröm a fejem éjjel-nappal, néha eszembe jut, hogy kellene valamit kezdeni a kerttel is. Nem vagyok egy tündérke, bevallom, de néhány vidám pozsgás növénykét talán életben bírok majd tartani... talán :)

Itt van az ősz...

... itt van újra.

Ezer éve jártam erre, nem is tudom, mit írhatnék. Volt egy jó kis hétvégénk János atyával, megünnepeltük a 4. házassági évfordulónkat, elbontottunk az anyósom udvarából egy tetőt és bezsákoltuk az alatta elterülő rengeteg szemetet, lassan újra lesz villany is. De ezen kívül fontos és nehéz döntéseket hoztunk, olyan "felnőtteseket".

"Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak." (Zsolt 127, 1)

Költözni fogunk.

Ceglédre, mert az anyósom nincs jól. Beteg, de még nem tudjuk biztosan, hogy mi a baj. Tippek vannak, de nem szívderítő egyik sem.
A ház nagyon rossz állapotban van, teljesen fel kell újítani. Mindent mi fogunk csinálni, már a tervezgetésben is kedves barátok segítenek. Ezer ötlet van, de az idő kevés, a pénz még kevesebb.
Nem kertelek: be vagyok tojva. De tudom, hogy megoldjuk. Mert meg kell oldani, mert képesek vagyunk rá.