Végre itthon

11 traumatológia óra után hazamenni, megvacsorázni és punnyadni... megfizethetetlen élmény.

Jegyzetek

Takarítás közben kezembe akadt egy füzet. Belelapoztam. Azt hiszem, egy karácsonyi szentmisén jegyzeteltem.


" Isten átlépte a határt és emberré lett, nekünk is át kell lépnünk valamit...

...belénk álmodott valamit...

...egy mosoly, ami elő akar törni, egy dallam, ami meg akar szólalni, egy gyermek, aki meg akar születni...

Táncoljunk...táncoljunk együtt a hópelyhekkel...

A gyermek nem szab feltételeket, egyszerűen csak szeret..az Isten abban a pici gyerekben feltétel nélkül szeret minket.

Egy nap, egy órára megérezzük, miért is lettünk teremtve: hogy szeressünk és szeretve legyünk.

A Jóisten csodálkozó és szeretettel teli szemmel néz rád és gyönyörködik benned...a füledbe súgja: jó hogy vagy, szeretlek.

Ott van benned az örök mosoly, amit az Isten mosolygott beléd; ott van benned az a szeretet, amit az Isten szeretett beléd; az örök béke, amit az Isten álmodott beléd..."


Nincsenek véletlenek.

A befejezés

Jó dolog belekezdeni valamibe, de aztán még jobb, ha már kész is van. A legjobb persze az lenne, ha hordhatnám is, de ne kapkodjuk el ezt a csodás napsütéses őszt...

Ilyen volt...

...ilyen lett :D

A vacsi

Van az úgy, hogy egy két fársztó nap után az ember csak feküdni akar és kinézni a fejéből... Ma eljutottam erre a pontra, de ezáltal meglett a napi boldogságom is... Íme :D

Kirándulás

Kirándulni megyünk...nem is emlékszem, mikor húztam fel ezt a bakancsot utoljára... 

Nem fotóztam, ez a két kép készült összesen...lett volna mit, csodás természetfotók készülhettek volna, de nem arra volt szükségem...

Az arcomat és a lelkemet melengette a napsugár, cirógatott a szellő... a Jóisten mosolygott ránk, ez egészen biztos...

Andrea

Rájöttem arra, hogy a legjobban Andrea Bocelli zenéjére tudok dolgozni... csak úgy repül az idő :D

Csak egy telefon

Gyere már át, mert...

...össze kéne vágni egy kis fát...

...és ebben nem akadályozhat meg minket holmi leeső lánc...

...míg Papa szerel...

...én nézelődök az udvaron...

...meg a kertben...

...de figyelnek a csirkék...

...meg a fák...

...úgyhogy visszamegyek dolgozni :D

Besüt a nap az ablakon...

...pont a projektes kosaramra. Szerintem ezért nem haladok a tanulással :D

Ebből egyszer fonal lesz...

...ebből egy Viajante...

...ebből meg egy takaró.

A fák titkos szíve

Eső után

Nagyon szeretem az esőt, az az igazság...
És azt is szeretem, mikor vége van...olyankor harapni lehet a tiszta, hideg levegőt...

Mikor bementem reggel a boltba, még esett. Mire hazaértem, ez a látvány fogadott...

Mennyi mindenre képes a természet fél óra alatt... vajon én mennyi mindenre vagyok képes fél óra alatt?

Öröm az iskolában

Van egy nagyon kedves tanárom... hatalmas tudása van és ezt a tudást nagyon jól adja át. Néha elkeserítjük azzal, hogy semmi aktivitást nem mutatunk az óráin. De aztán összeszedjük magunkat, kérdéseket teszünk fel, válaszolunk az ő kérdéseire... és akkor látszik, ahogy ez az ember kivirul, mosolyog és csillog a szeme, érdekes történeteket szed elő a tarsolyából, viccelődik...

Nagyon jó érzés volt boldoggá tenni őt tegnap... :D

Az élet játéka

" - ...Van nekem egyéb gondom is, mint az időjárás. Azt sem tudom, esik-e, vagy süt-e a nap.
Pollyanna ragyogó arccal nézett rá.
- Azt elhiszem, hogy nem tudja, azért figyelmeztettem rá!
- Mi? Micsoda? Hogyan? - Úgy látszott, mintha a Remete nem hinne a füleinek.
- Azt mondtam: azért figyelmeztettem rá, hogy észre vegye, milyen remekül süt a nap. Biztos voltam, hogy örülni fog neki, ha végre-valahára észre veszi!"

" - Jó estét - mondta , kicsit mereven, de barátságosan. - Talán jobb lesz, ha mindjárt megmondom: észrevettem, hogy süt a nap!
Pollyanna vidáman bólogatott.
- Nem kellett megmondania! Láttam én azt anélkül is!
- Ugyan! És miből?
- Hát a szeméből, a mosolyából!"

Részletek Eleanor H. Porter: Az élet játéka c. könyvéből

Gyönyörű vasárnap

Azt hallottam a templomban vasárnap, hogy nem szabad folyton csak panaszkodni. A panaszkodó ember nem csak a saját életét keseríti meg, hanem másokét is. Legyünk hálásak, mint az az egy leprás, aki visszatért Jézushoz és megköszönte a csodát...az az egy...az idegen...*

Nem kell messzire menni egy kis csodáért...én csak sétáltam egyet a ház körül. Hát nem gyönyörű..?

Hogy mikre képes a természet... :D

* Evangélium itt

Elmerültem, de felbukkanok

Az elmúlt időszakban elmerültem az önsajnálatban, csak a nehézséget láttam mindenben. Változtatnom kell, ezt éreztem eddig is.
Egy tegnapi beszélgetés ráébresztett, hogy nem zárkózhatok be, nem bújhatok el, mert életvidám vagyok... Nem tudom, hogy életvidámságom miféle maradékát találtad meg, barátom, de köszönet érte!
Elindítottál egy úton, amin keresem a szépet, a jót, a csodát. Ha legközelebb elveszni látszanék, csak visszanézem, mi minden történt, mi mindenért lehetek hálás, mennyi csoda van körülöttem nap mint nap, és mennyi minden vár még..!